Nagy rajongója vagyok a sivatagoknak, a végtelen homokd   
   
   
   
   
   
   A Góbi Ázsia egyik nagy sivataga, Kína északi és Mongólia déli részén terül el. A sivatag kialakulását a szeleket és így az esőfelhőket is felfogó Himalája okozta, gátolva a csapadékképződést, azaz esőárnyék-sivatagnak is nevezhető. A Góbinak csak mintegy 3%-át képezik homoksivatagok, felszínét inkább a végtelen sziklamezők, félsivatagok, kanyonok, "holdbéli" hegységek, rejtett sós tavak határozzák meg. A nem túl távoli múltban dús növényzet, és gazdag állatvilág népesítette be ezt a tájat, amiről a világ legnagyobb dinoszauruszásatásai, több ezer éves sziklarajzok és ősi települések maradványai tanúskodnak.
   
   Az elsivatagosodást követően is meghatározó világtörténelmi események sora zajlott ezen a vidéken. Itt vonultak végig a hunok kínai hadiútjai, erre haladtak a selyemút karavánjai, több fontos oázist érintve. A Mongol Birodalom történetében is fontos szerepet játszott. A Góbiban több ezer éve élnek nomádok, akik megtanultak alkalmazkodni a sivatag szélsőséges klímájához, a hatalmas napi hőingadozáshoz.
   
   Számos magyar Közép-Ázsia kutató - többek között Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin és Stein Aurél - ezen a vidéken vélte felfedezni őseink hazáját.
   
   A Gobi név (régebben helyenként Kobi) forrása a "terméketlen sztyeppe, (fél)sivatag" jelentésű burját "gobi" illetve mongol "gob" szó.
   
   
   
   Nyugatról keletre Hszincsiangtól a belső-mongóliai pusztákig húzódik. Határainak pontos meghatározása vitatott, eltérő a különböző forrásokban így hosszát délnyugat-északkeleti tengelye mentén 1600 és 2000 kilométer közé teszik, szélességét pedig észak-déli irányban 400-900 kilométer közé. Területi adatai 1,1 - 1,3 millió négyzetkilométer között váltakoznak.
   
   Nyugatról a Tien-san, délről az Altin-tag és a Csilien-hegység (korábban Nansan, illetve Richthofen-hegység), keletről a Nagy Hingan-hegység határolja. Északon és északkeleten fokozatosan megy át a mongol füves pusztákba.
   
   Területén a Tien-sanhoz csatlakozó láncok lealacsonyodó, sivatagos sziklahegyei húzódnak végig nyugatról keletre a Sárga-folyó nagy könyökéig.
   
   
   
   Növényzete a félsivatagos övezetekben libatopfélékből, a szakszaulból áll; néhol magas fű található rajta, illetve a vastag gyökerű rebarbarafélék. Jellegzetes növénye az Agriophyllum squarrosum. A füves puszta övezetében árvalányhaj-, üröm-, kökörcsin-, kakukkfű-, liliom- és hagymafajok élnek; a szikes vidéken sós mocsári növényzet él.
   
   Állatai a szürke farkas, róka, vadló, vadteve, nyúl, antilop a folyók mellett. A háziállatok közül kiemelkedik a teve. Fontos táplálék a szárított tevehús. Használják igás és málhás állatként is. Fontos a lótenyésztés. Jelentős még a szarvasmarha-, a juh- és kecsketartás is.
   
   
   
   A félsivatagok lakói a hagyományos jurtában laknak. Tüzelőül fenyőfát, napszítta tehéntrágyát, a félsivatagos tájakon szakszault is használnak. Sokszor még júliusban is be kell gyújtani.