A tudósok megállapították, hogy egyes kutyák az emberi függőséghez hasonló viselkedést mutatnak kedvenc játékaik kapcsán.
   
   Látott már valaha kutyát nyerőgépezni egy kaszinóban? Valószínűleg nem, de olyan kutyát már biztosan látott, amelyik imád játszani a játékszereivel. Egy új tanulmány szerint talán nincs is akkora különbség a kettő között.
   
   
   
   A *Scientific Reports* című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók arról számolnak be, hogy egyes kutyák a játékszereikkel való foglalkozás során olyan viselkedésmintákat mutatnak, amelyek az embereknél megfigyelhető viselkedési függőségekre - például a szerencsejáték- vagy az internetesjáték-függőségre - emlékeztetnek.
   
   Stefanie Riemer, a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem viselkedésbiológusa és a tanulmány szerzője már régóta hallott olyan gazdákról, akik "labdafüggőnek" nevezték kutyájukat, mivel az állat rajongott a labdákért. Amikor azonban rájött, hogy senki sem vizsgálta még, vajon alkalmazhatók-e a kutyák és játékszereik esetében az emberi függőség kritériumai, elhatározta, hogy tudományos módszerekkel jár utána a kérdésnek.
   
   Egyelőre a kutatók nem akarják azt állítani, hogy amit tapasztalnak, az valódi függőség - csupán "olyan jelekről van szó, amelyek némileg a függőségre emlékeztetnek" - mondja Riemer.
   
   Honnan tudhatjuk, hogy a kutyák függővé váltak-e?
   
   Az embereknél a függőségnek két oldala van. Az egyik a bizonyos ingerek - például a kábítószer vagy a szerencsejáték okozta izgalom - iránti sóvárgás és kényszeres vágy, valamint a jutalom megszerzésekor fellépő hangulatváltozás. A másik pedig az elvonási tünetekhez hasonló érzések megjelenése, amikor az adott inger elmarad.
   
   "A függőség azt jelenti, hogy valaki akkor is folytat egy tevékenységet, ha annak hosszú távon negatív következményei vannak" - magyarázza Riemer.
   
   Vajon a kutyák is átélhetnek hasonlót a játékaikkal kapcsolatban?
   
   A kérdés megválaszolására Riemer és csapata 14 különböző tesztet dolgozott ki 105 kutya (56 kan és 49 szuka) részvételével; az állatok életkora 12 hónap és 10 év között mozgott. A vizsgálatba különböző fajtacsoportok egyedeit vonták be, köztük pásztorkutyákat, terriereket és retrievereket.
   
   Az egyik teszt során például a kutyák választhattak egy kedvenc, ám elérhetetlen játék - például dobozban vagy polcon lévő játék - és egy másfajta jutalom vagy interakció, például étel vagy a gazdával való játék között.
   
   Azok a kutyák, amelyeknél függőségre utaló jelek mutatkoztak a játékkal kapcsolatban, továbbra is arra összpontosítottak: próbálták feltörni a dobozt, vagy a polcot kémlelték, ahelyett, hogy a rendelkezésre álló jutalom felé fordultak volna.
   
   Egy másik kísérletben a kutatók azt vizsgálták, hogyan és milyen mértékben nyugszanak meg a kutyák azt követően, hogy a játékokat, az élelmet és minden egyéb tárgyat eltávolították a kísérleti helyiségből. Riemer elmondása szerint a függőségre jellemző viselkedést mutató kutyák a vizsgálat teljes ideje alatt járkáltak. "Arra az ajtóra összpontosítottak, amelyen keresztül a játékok eltűntek, vagy azokra a polcokra, ahol korábban tárolták őket."
   
   A kutatók megfigyelték, hogy a vizsgált fajták közül a pásztorkutyák - például a német juhászkutya és a belga juhászkutya - esetében volt a legmagasabb a függőségre utaló viselkedésminták aránya. A pásztorkutyákat olyan, nagyfokú koncentrációt igénylő feladatokra tenyésztették ki, mint a nyájőrzés, a rendőrségi munka vagy a kutató-mentő tevékenység; ezek kitartást és erős motivációt követelnek meg. Bár ezek a tulajdonságok kívánatosak a munkakutyák esetében, szélsőséges esetben függőségre emlékeztető viselkedéshez vezethetnek, ami negatív következményekkel járhat. Például: "egyes kutyák jóléte egyértelműen csorbát szenved, ha magas frusztrációs szintet élnek át, amikor nem jutnak hozzá a jutalomhoz" - mondja Riemer. "Ez nem egészséges."
   
   A bizonyos fajtákhoz való kötődés arra a feltételezésre is készteti a kutatókat, hogy a megfigyelt, függőségre jellemző viselkedés hátterében erős genetikai tényezők állhatnak. "Úgy tűnik, ez a tulajdonság már eleve benne van a kutyákban" - véli Riemer.
   
   
   
   Csupán kiindulópont
   
   A kutatásban részt nem vevő állatjóléti és viselkedéskutatók elismeréssel szólnak arról, hogy a tanulmány az állatpszichológia egy új területét tárja fel. Ugyanakkor rámutatnak arra, hogy számos kérdés megválaszolatlan maradt.
   
   "Ez egy igazán jó első lépés" - mondja Julia Espinosa, a torontói York Egyetem posztdoktori kutatója. Espinosa szerint kérdéses, hogy azonosíthatjuk-e az embereknél megfigyelt függőséget azzal, amit ezeknél a kutyáknál látunk. Ennek oka, hogy például a szerencsejáték-függőség esetében az emberek tisztában vannak az általuk vállalt kockázattal. "Sőt, lehet, hogy éppen a kockázat teszi annyira addiktívvá a tevékenységet" - teszi hozzá Espinosa. Épp ellenkezőleg: bár a kutyák számára is járhatnak negatív következményekkel ezek a viselkedésformák, ők maguk nincsenek ennek tudatában. Espinosa hozzáteszi: nyitott kérdés, mennyire lenne erős a kutyák hajlama a függőségre emlékeztető viselkedésre, ha káros következményekkel is számolniuk kellene - ezt a szempontot a kutatók a kutyák jólétének védelme érdekében nem vizsgálták.
   
   Mindazonáltal - jegyzi meg a szakértő - a kutatás a kutyák jólétének egy igen fontos aspektusát érinti, és rávilágít arra, hogy itt nem csupán arról van szó, hogy az emberek emberi tulajdonságokkal ruházzák fel vagy antropomorfizálják a kutyák viselkedését. Espinosa szerint a függőségre emlékeztető viselkedésformák hatással lehetnek a jövőbeli kutyakiképzési módszerekre is.
   
   Riemer rámutat, hogy a kutyák viszonylag kis csoportja mutat aggasztó mértékű, függőségre emlékeztető viselkedést; ezeknél az egyedeknél foglalkozni kell az egyes tárgyakhoz való túlzott kötődéssel. A jövőbeli kutatások olyan kérdéseket is vizsgálhatnak majd, mint például: mi a legjobb módszer arra, hogy a kutya kevésbé kényszeresen viselkedjen egy-egy játékkal kapcsolatban?
   
   Holly Molinaro, az Animal Wellbeing Solutions állatjóléti szakértője megjegyzi: a szerzők kizárólag játékos kedvű, illetve túlzottan sokat játszó kutyákat vontak be a vizsgálatba, így nehéz megállapítani, mennyire elterjedtek ezek a viselkedésformák a kutyák általános populációjában. Bár érdekes kiindulópontnak tartja a tanulmányt, hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség.
   
   
   
   Összességében még túl korai lenne tanácsokkal szolgálni a kutyatulajdonosoknak e kutatás alapján.
   
   "A szerzők egyértelműen leszögezték, hogy ez egy feltáró jellegű vizsgálat" - mondja Molinaro. "Nem szabad diagnózist felállítanunk e tanulmány alapján. Remélem, ezzel az emberek is tisztában vannak, és nem kezdenek el saját maguk diagnózist felállítani a kutyájukról."