Éti csiga (Helix pomatia
   
   Tudod miért éti csiga az éti csiga? Hol találom? A franciákon kívül van másik ország aki fogyasztja? Annyira híres a francia konyha a csiga fogyasztásról, akkor vajon mennyi fogy egy éven belül?
   Az e-heti Állatvilág rovatból kiderül.
   Terítéken a csiga.
   
   
   
   A legnagyobb szárazföldi tüdős csigafaj. Erős reszelőnyelvével ragadja meg és morzsolja szét a friss növényeket, hajtásokat, de akár más csigafajták petéit is. Izmos, sima lábának hullámszerű összehúzódásával halad előre, közben talpmirigyeiből sűrű meszes, gyorsan sziárduló váladékot bocsát ki. Ősszel beássa magát az avarba és házát erős mészkupakkal zárja be, ez megvédi a hidegtől, a kiszáradástól és ellenségeitől is. Hímnős, azaz a megtermékenyítés kölcsönös. A május-augusztus közötti párzás után mindkét csiga a maga ásta földi lyukba rejti a petéit, a kis csigák néhány hét alatt kelnek ki. Akár hat évig is elélhet. Ritkás, nedves talajú lombos erdők lakója. A Sóstói-erdőben és hasonló csiga kedvelte területeken többnyire eső után, este és kora reggel találhatjuk meg. Ínyencfalatnak számít, hazánkban megfelelő szabályozás mellett exportra gyűjtik (ehhez azonban engedély szükséges!). Védett és Natura 2000 területeken nem szabad éti csigát gyűjteni!
   
   
   Csigaszezon: nem növény, hanem állat, mégis öntözni kell
   
   Hamarosan beköszönt a csigaszezon. Az éticsiga nem alapvető élelmiszer-alapanyag, inkább kulináris különlegesség, melynek fogyasztása Franciaországban is a tél végi ünnepekhez, és a tavaszi-nyári turistaszezonhoz kapcsolódik. Hazánkban is voltak kísérletek a tenyésztésére, de végül a gyűjtés az, ami megmaradt, az is egyre csökken. Érdekes dolog, amikor valaki olyan dologba fog jövedelemszerzési céllal, amit nem sokan csinálnak. Sok nagy bukás volt már hazánkban is a bio-gilisztától a selyemhernyó tenyésztésen át az éticsiga tenyésztésig. Ha valamit sokan művelnek, akkor nagy a konkurencia, de ha kevesen, akkor sokszor kicsi a piaca eleinte, hiszen az első próbálkozóknak a piacteremtés ösvényét is ki kell taposniuk.
   
   
   
   Ahol kultusza van a csigaételeknek
   
   Spanyolországban régészeti leletek bizonyítják, hogy körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt a paleolit kori emberek kezdtek csigát enni. A francia konyhában napjainkban is a házukba visszatöltve tálalják a fokhagymás vajjal, vagy borban főtt, és mártással készült ételt. Hazánkban ugyan nem elterjedt a fogyasztása, de múlt század eleji-közepi szakácskönyvekben több receptben is szerepel az éti csiga. Magyarországon nem csak úri különlegességnek számított, a pásztor-ételek között is népszerű volt az éti csigákból készült pörkölt. Az éticsiga gyűjtését már régóta szabályozzák, aminek oka, hogy védett állatról van szó, ennek ellenére április 1. és június 15. között a 30 milliméternél nagyobb átmérőjű példányok gyűjthetők. Az országosan összesen begyűjthető mennyiség is szabályozott, maximalizált. Átlagosan 60 darab csigából lesz egy kilogramm tiszta hús.
   
   Az éti csiga (Helixpomatia) az inkább gyűjtött faj, ám ennek egy közeli rokonát a mediterrán csigát (Helixaspersa) tenyésztik is sokfelé a világon. Hazánkban is voltak többször fellángolások a csigatenyésztéssel kapcsolatban, de e próbálkozásokból nem lett hosszú távú eredmény.
   A közvélekedésben nem túl népszerű a csiga, hiszen úgy tartják: "a szegény ember szedi, a gazdag eszi". Táplálkozás-élettani szempontból a csigahús kedvező, mert könnyen emészthető, és jól fűszerezhető. A csigahús kimagaslóan egészséges élelmiszer, fehérjetartalma 16, zsírtartalma mindössze egy százalék körüli. A hús aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén jól használható a gyomorfekély és légzőszervi betegségek gyógyítására is.
   
   
   
   A tenyésztők helyzetén sokat rontott a vírus
   
   A francia csigatenyésztők számára az elmúlt évek nagyon rosszul alakultak. A koronavírus-válság miatt a turisták hiánya és az éttermek bezárása már év közben is jelentős visszaesést eredményezett a fogyasztásban, és a karácsonyi vásárok is leálltak, ami szintén rosszat tett az ágazatnak. Az ehető szárazföldi csigákból készült fogások hagyományosan az év végi ünnepi asztalokra kerülnek Franciaországban, emiatt a csigatenyésztők általában novemberben realizálják éves bevételeik 70 százalékát. Franciaországban körülbelül 400 csigatenyésztő időzíti a termelését a szezonális piacra.
   
   Nem növény, mégis öntözést igényel
   
   A csigatenyésztő gazdaságok eléggé eltérnek más állattenyésztéssel foglalkozó farmoktól, és még az állattenyésztő telepekre jellemző hangok sem szűrődnek ki ezekből, lévén a csiga lassú és csendes állat. A Nap elől a nedves fakeretek, árnyékolók alá húzódva élnek a puhatestűek a kertszerűen kialakított zöld területen. Itt a takarmánysaláta mellett káposztát, sárgarépát, almát és görögdinnyét is kapnak alkalmanként az állatok. Az etetésen kívül más tenyésztett állatoktól eltérően fontos a csigák naponta történő öntözése is, ugyanis a nedves helyeket kedvelik. Másik oka ennek, hogy amelyik levélen már "csíkot hagyott" egyszer a csiga, arra nem csúszik rá még egyszer, tehát az öntözés a növényi táplálékok lemosása miatt is fontos. Az éticsiga télen és a forró nyári napokon "dermedt" állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga köré.